Fordult a kocka: mentorként az AI Squad programban
Pár éve még én voltam az, aki háromszor átfogalmazta az emailt, mielőtt elküldte, és egy megnyitón inkább csendben ült a hátsó sorban. Féltem kérdezni – mi van, ha kiderül, hogy nem tudok eleget?
Az AI Squad Spring '26 megnyitóján viszont már a szék másik oldalán ültem. Az Óbudai Egyetem AI Campus programjában négy csapat mentora lettem, és az első személyes találkozón furcsa érzés fogott el: tehetséges, okos hallgatók néztek rám pontosan úgy, ahogy én néztem a mentoraimra nem is olyan régen.
Fordult a kocka
Nem azért, mert annyival többet tudok. Hanem mert volt néhány évem átélni, hibázni és megtanulni olyasmit, amit senki nem tanít: mikor kell kérdezni, mikor kell csendben maradni, és hogy az önbizalomhiány sokszor nem a tudás hiánya.
A mérnöki diploma megtanított rendszerben gondolkodni. A vállalkozásfejlesztés MSc megtanított arra, hogy a rendszer önmagában értéktelen, ha nem érted az embereket, akik használják. A mentorálás pedig megtanít arra, amit egyik sem tudott: néha a legjobb dolog, amit tehetsz, nem a válasz – hanem a kérdés.
Az a pillanat
Az egyik csapatommal az első hét után már nem tanácsot kértek, hanem szakmai vitát kezdeményeztek. Ez az a pillanat, amiért érdemes csinálni: amikor látod, hogy valaki kinövi azt a félelmet, amit te is jól ismersz.
Frissítés: 2. hely és Kína
A program végén az egyik csapatom a második helyen végzett. A srácok jutalmul egy kínai tanulmányutat nyertek. Négy csapatot mentorálni kemény volt, de megérte: látni, ahogy a hallgatók a kezdeti bizonytalanságból magabiztos, vitaképes csapattá nőnek, az egész program legjobb része volt.
Köszönöm az Óbudai Egyetem Tehetséggondozási Irodájának és az AI Squad szervezőinek a lehetőséget. És köszönöm a mentoraimnak: a mentorálás nem arról szól, hogy megmondod a választ. Nem halat adsz, hanem botot.