Excellence Óbuda – Önreflexió
Ezen a héten kerültem adásba az M5 Novum műsorában, egy rövid interjú erejéig, amit Szilvia Z. Molnár és kollégája készítettek. A felvétel a Toyota Sakura és az Óbudai Egyetem közös Excellence rendezvényén készült, ahol a hidrogén technológia jelenéről és jövőjéről volt szó.
Visszanézve furcsa volt látni magam a képernyőn. Nem a kamera miatt, hanem mert eszembe jutott, mennyi munka volt idáig eljutni. Nekiültem, összeraktam a pályázati anyagot, felkészültem a személyes meghallgatásra, és a bizottság előtt megpróbáltam egyszerűen magamat adni. 74 pályázóból végül kb. 28–30 ösztöndíjas lett. Nem volt magától értetődő, hogy köztük leszek.
Amit az Excellence program ad
Az Excellence program azóta sokat adott, de nem feltétlenül úgy, ahogy vártam. A szakmai tartalom mellett a legnagyobb érték az a közeg, amibe bekerültem. Az egyetemre egyre inkább úgy tekintek, mint egy szellemi műhelyre – egy fix pontra, ahol a kötelezettségeken túl intellektuálisan izgalmas emberekkel ülhetek le beszélgetni. Ez nem csak húszéveseknek szól. Aki idősebb fejjel csatlakozik a felsőoktatáshoz, azt ugyanúgy gazdagítja, ha engedi.
MVP verseny és a LUCIS koncepció
Pár hete egy tanulmányi MVP versenyen is részt vettem Száday Boglárkával, ahol a LUCIS koncepcióját mutattuk be: Claude Code által támogatott portfolio weboldalak KKV-k számára. Helyezést nem értünk el, viszont a zsűri visszajelzése többet ért, mint egy díj. Azt mondták, nekünk nem kell támogatói tőke, mert már sínen vagyunk. Lukács Krisztiántól pedig azt kaptuk, hogy túl olcsón árazunk. Ezek nem kritikák – ezek validációk.
Az eseményen alkalmam volt beszélgetni Nyírő Marcellel is, aki az Óbudai Egyetem egyik legnagyobb befektetett ötletgazdája: az Outfino projektjére 73 millió forintos támogatást kapott az egyetemi kockázatitőke-befektetőtől. Tanulságos beszélgetés volt – leginkább arról, hogy milyen alapokra érdemes építeni, mielőtt az ember befektetői tőkét von be.
Mellékhatások
Mellékhatásként viszont azt a visszajelzést kapom mostanában, hogy a korosztályomhoz képest „bántóan érett" vagyok. Nem csodálom, ha másfél éve naponta X generációs „kiválóságokkal" beszélget az ember, az előbb-utóbb nyomot hagy. Ami persze jól hangzik, amíg az ember nem veszi észre, hogy a saját korosztályával egyre kevesebb közös nyelvet talál.
Nyáron tervezem befejezni a vállalkozásfejlesztés MSc diplomámat, ősztől tervben van egy marketing mesterszak is. Az életemben más területeken is változások jönnek, de az egyetem marad: mint inkubátor, mint műhely, mint közeg.
Köszönöm az Óbudai Egyetem Tehetséggondozási Irodájának a lehetőséget, és a mentoroknak, akik az elmúlt időszakban formálták a gondolkodásomat.